SAJAT VERSEIM

 

 

ELVESZVE A NAGYVILAGBAN

Kislanykent azthittem egyszeru az elet.Hogy a viragok nyilnak,a patak zug ,a nap sut,a madarak enekelnek.Majd felnottkent rajottem,mi az elet titka,hogy boldognak lenni,konnyek nelkul szeretni,az ilyen nagyon ritka.Szivedbe zarni valakit,ki kozel all hozzad,szeretni,olelni,csokolni,ez mind gyonyoru erzes,de ha elkene engedned,ugyerzed a fajdalom belulrol szettep.Megtanultam nevetni,sirni,anyanak lenni,ket gyermekemet az eletemnel is jobban szeretni.De teged sem feledlek,ez nem olyan egyszeru,mint egy kretaval irott letorolt betu.Itt elsz bennem,, akarom vagy sem ,meg akkor is mikor lehunyom a szemem.Te vagy az kivel estenkent alomba sirom magamat,kivel almodom gyonyoru almomat.Veled ebredek reggel,az elso gondolatom te vagy,vajon hol lehetsz???mit csinalsz es eppen merre vagy??Karom feled nyujtom,de tul rovid ahhoz hogy elerjelek.Vajon lesz e meg olyan pillanat,hogy megerinthetlek???Minden pillanatban veled vagyok,gondolataimmal hozzad szolok.Titkon azt remelve talan hallasz engem,talan megerted, valojaban mit erez a szivem.Neha ujra szeretnem magam kore emelni azt a magas falat,amelyet te romboltal le pillanatok alatt.Magam kore emelni,aztgondolvan,talan majd e fal megved,fajdalomtol,banattol,kinem mondott szavaktol.De nemmegy.A fal eltunt es nincs erom ujjat epiteni,vagy megtanulok kuzdeni,vagy megtudom mi az valakit akit nagyon szeretunk ELVESZITENI......

 

 

 

 

 

 

HA MAJD..

Ha majd egyszer ugyerzed minden elveszett,ha majd ugyerzed senki sem szeret,a ragyogo napfeny sotetsegge vallik a lelkedben,tekints fel az egre mert en mindig ottleszek,.En ki melyen ott elek darabokra tort szivedben.Mindig veled leszek,ahogy te is mondtad igerted,tortenjen barmi,mindig benned elek.Csillagkent majd rad ragyogok,vigyazok rad,ovlak rossztol,banattol hisz most is veled vagyok.A szivedben elek mig vilag a vilag,evek multan is,ahogy minden tavasszal ujra nyilik virag.Ottleszek mindenutt,patakban,tengerben,hoban,szelben,napsutesben.En leszek majd az,ki a felkelo nap elso sugaraval arcodat simogatva ebreszt,a tavszi harmatcsepp,mely ottlesz minden egyes fuszalon,a nyari hus szello,az osszel hullo falevel amelyet a szel kerget.En leszek a hopehely,mely arcodat gyengeden erinti,majd lassan elolvad,de a szived melyen es ezt sose feledd,OROKRE OTTMARAD...

 

 

 

 

 

Csillag....

Szeretnek igazi csillag lenni,minden este lehullani,kivansagod teljesiteni.De nem vagyok csak egy egyszeru halando,es tudjuk hogy az elet sajnos mulando.Csak egy baratot kerestem es nagy csapdaba estem.Keso volt mar mire eszhez tertem,feleszmeltem.Mint egy megremult ozike,kezzel ,labbal kuzdottem erzeseim ellen,de hiaba minden,keso lett mar mire eszhez tertem ,feleszmeltemMar bennem voltaz erzes,mi csodas mint egy alom,bar fajo,de oda semmiert sem adom!!!Itt vagy bennem,a szivemben,minden gondolatomban s mint gyermeket szorosan atolelo anya,ugy tartlak karomban.Mint izzo lavafolyam,egek belulrol,neha ugyerzem kifogyok az erombol.De akkor jossz te es mindig uj erot adsz,meg akkor is,ha csak nemen hallgatsz.Boldogsaggal tolt el az erzes,hogy vagy nekem,hogy tudom van ki gondol ram,de a tudat faj hogy otthon senki sem var.Te nem vagy ott,de nem baj.mert ahogy mar oly sokszor mondtam es irtam,mindig itt elsz bennem s ez a csodas erzes boldogsaggal tolt el.Tudod jol kicsinkom,hogy sosem bantanalak,ha jot nem adhatok,rosszat sosem fogok,ezert inkabb en is neman hallgatok.bar felnezhetnek az egre es teli torokkal uvolthetnem  IGEN O AZ AKI CSAK AZ ENYEM!!!De inkabb hallgatok es estenkent a kisparnamnak sirok.Neki mondom el,mi az ami faj,ami boldogga tesz,amire vagyom s ami az almom,mert elsem hinned kicsim,milyen jo az olyan hallgato ki nemvalaszol.De sokszor varok valaszt,arra gondolok,vajon ha megkerdeznem toled, milyen valaszt kapok.Talan nema hallgatast,vagy egy megnyugtato mosolyt,egy egyszeru szot,vagy duhos pillantast.Ezernyi gondolat kavarog a fejemben,mint kitorni keszulo vulkan,mely mindent magaval sopor,igen ez van most bennem.De igy is boldog vagyok,meg akkor is ha csak egy aprocska homokszem a tengerben,ennyit jelentek a te eletedben.De vagyok es csak ez az ami szamit,minden mas etorpul az erzes mellett,hogy vagy s en vagyok neked.Mindegy mi tortenik,tuz es viz vagyunk,de egymashoz mindig visszatalalunk.hm:.-)tudod mint a natha.-)))elmulik de ujra visszajon.ezek vagyunk mi,te es en,ket kulonbozo ember,a sem veled sem nelkuled semmi eletunkben.Ittleszek kicsim s ezt jol tudod,mondanom sem kell mert mar kivulrol fujod.Ismered minden egyes gondolatom,de akkor is  kell hogy irjak,mert mondani nemmondhatom.Bar csak megerinthetnem arcodat,hallhatnam most is a hangodat.Bar szorosan atolelnel ,soha elnem engednel.De nem igy van ez,es pont ezert vagyok a te csillagod,aki minden ejszaka csak neked ragyog.ki fenyevel megvilagitja kicsi arcodat,minden pillanatban orzi az almodat.ez vagyok en,egy a te eletedben aprocska de fenyesen ragyogo csillag mely mindig veled lesz es tudod miert??Mert megertettem vegre,hogy a nemkimondott szo tobbet er mint barmilyen ostoba gondolat.Igen en a naiv csillag ki idokozben felnott,megtanult  nevetni ,sirni es megtanulta,hogy milyen erzes valakit,szivvel es lelekkel,oszinten szeretni.